- Egy hónap telt el az Eger Rallyen elszenvedett súlyos balesetetek óta. Hogy vagy?
- Köszönöm szépen, most már jobban. A balesetünk során az egyik gerinccsigolyámnál keletkezett kompressziós törés, a bal lábfejem pedig három helyen eltörött. Az orvosok három hónapra saccolták a felépülési időmet, amiből még kettő vissza van. A gerincsérülésem nem jár fájdalommal, de még mindig nagyon kell rá vigyáznom, nem emelhetek, és nem terhelhetem. A lábaim azonban sokkal jobban fájnak. Érdekes, hogy nem a bal, amelyik gipszben van, hanem a jobb. A lábfejem ugyanott fáj, ahol a másik eltörött, a térdemben pedig levált egy porc, amire majd egy kisebb műtét vár. Napról napra jobban érzem magam, de nagyon lassan javul az állapotom. Már fel is kelhetek, mozoghatok – amennyire a gipsz és a gerincfűző engedi.
- Kiderült már, mi okozta a fék meghibásodását?
- A BMW szétszerelése most is folyamatban van, így a konkrét okot még nem tudom megmondani. Valószínűleg ugyanaz volt a probléma, mint tavaly, amikor egy teszt alkalmával szintén az árokban kötöttünk ki. Akkor kicseréltünk minden olyan alkatrészt, ami közrejátszhatott az esetnél, most mégis előjött ugyanaz a műszaki gond. Félúton megakadt a fékpedál, nem tudtam benyomni, és ez által semmi fékerő nem volt a kocsiban – ezer fékezésből talán egy alkalommal történik ez meg. Fémesen koppant a pedál, amit gyorsan felengedtem és újra megpróbáltam benyomni. Ez valószínűleg már sikerülhetett, hiszen álltak a kerekein, a kéziféket is behúztam, de már nem volt számottevő a hatása. Elvittük a szalagkorlátot, a következő pillanatban pedig becsapódtunk a partoldalba.
- Egy ilyen súlyos baleset után azért elgondolkodik az ember, hogy van-e értelme tovább folytatni a rallyzást. Neked megfordult a fejedben, hogy abbahagyod az autóversenyzői pályafutásodat?
- Csak egy rövid ideig motoszkált a fejemben ez a gondolat - mikor még nem lehetett tudni, hogy mekkora a baj, maradandó-e a sérülés. A hosszas és alapos vizsgálatok során azonban kiderítették, hogy nem lesz súlyos következménye a balesetemnek. Ezek után pedig én is bátrabban néztem, nézek a jövő elé, és alig várom, hogy újra volán mögé üljek. A feleségem, Linda is abszolút támogatja a visszatérésemet, egy percig sem akart az ellenkezőjéről meggyőzni. Tudod, ha az ember részévé válik a rally, akkor nem olyan egyszerű azt mondani, hogy most abbahagyom. Ezzel kelek és fekszem, ez az életem.
- Mik a terveid a jövőre nézve?
- Már dolgozom azon, hogy egy új, gyorsabb és masszívabb versenyautót építsünk, amivel már idén szeretnék is rajthoz állni. Coupé helyett azonban egy könnyebb és stabilabb négyajtós BMW-nk lesz, amihez az összetört kocsi lényegi alkatrészeit – mint például a motor és a hajtásrendszer – is fel tudjuk majd használni. Azt az autót két és fél éven át építettük, fejlesztgettük, így bízom benne, hogy elég tapasztalatot gyűjtöttünk ahhoz, hogy most melléfogások nélkül, rövid idő alatt rakjuk össze az új gépet. Amennyire az állapotom engedi, szeretnék én is besegítene a munkába, bár jelenleg nagyon korlátozva vagyok, nem végezhetek fizikai munkát.
Ha minden úgy alakul, ahogy terveztük, augusztusban már rajthoz is állhatok a Baranya Kupán. Emellett pedig a Budapest, a Mecsek és a Szilveszter Rally is szerepel a „csonka” versenynaptárunkban, mert szeretnék minden versenyzési lehetőséget megragadni. Nem tudom, hogy alakul még a pontverseny, de nem biztos, hogy elúszott a rally2-es bajnokság. Így, hogy kihagyjuk a miskolci és a veszprémi futamot, hátrányból indulunk és kicsi az esély a bajnoki címre, de a dobogóra lehet még sanszunk. Ám ahol rajthoz állunk, ott szeretnénk győzedelmeskedni a kategóriában, a csoportban, és az abszolút értékelésben is. A fő cél pedig az, hogy minél hamarabb elhalványuljanak bennem az egri baleset nyomai.
Horváth Judit
Forrás: Somogyi Hírlap, 2013. május 16.
