A Hodosi Gábor – Holló Barnabás kettős számára általában sikerrel zárulnak a versenyek, de azért a csapat rendesen oda szokta tenni magát, hogy ez így legyen. A 48. Mecsek Rallyra felemás érzésekkel mennek a fiúk, de bíznak benne, hogy most nem kell váltót cserélniük, hanem csak úgy egyszerűen versenyezhetnek végre akadályok nélkül.
„Mindkettőnk számára kicsit szívfájdalom, hogy a Budapest Rally elmaradt, de ha a nagyok így döntöttek, hát ez van. Akkor megyünk Pécsre, és megmutatjuk, ott mit tudunk. A kocsi át lett nézve, fel lett készítve, és ha hiszed, ha nem még tesztelni is voltunk. Olyan szinten topon vagyunk, hogy csak na. A váltóval nem nagyon szeretnénk már többet annyit foglalatoskodni, mint az utóbbi időben, de talán most meggyógyult, mert a teszt alatt nem volt vele semmi gondunk. Ettől függetlenül mindig van nálunk pár tartalék váltó, ha mégis megmakacsolná magát. Én a pécsi pályákkal jó haverságban vagyok, Barnával ellentétben. Sokszor versenyeztünk már ott, de azért most jó pár év kihagyás után biztos érdekes lesz az első pár kanyar, de szerintem aztán minden visszajön, mint mindig, és nyomhatjuk majd neki. Nagyjából már mindegyiken mentünk, de azért teljesen fejből nincs meg, úgyhogy számítok a Barna képességeire. A célba érés az ugye mindig az elsődleges, és ha lehet, végre szeretnénk váltóhibától mentesen autózni.” – mondta Gabó.
„Először is én tényleg sajnálom, hogy nem rendezték meg a Budapest Rallyt, mert én azt jobban csípem, mint mondjuk a Mecsek Rallyt. Nem tudom miért, de nekem annyira nem adja ez pécsi verseny, hosszú, fárasztó, majdnem egy hetet vesz igénybe, amit őszintén megvallva sokszor a háta közepére kíván az ember. Mármint nem magát a versenyzést nem szeretem ilyenkor, hanem a körítést. De a lényeg a lényeg, hogy végül mindig csak elmegyünk valamiért. Valószínű azért, mert ott a helyünk a többi versenyzővel együtt. És mi sem akarunk semmi mást, csak amiért mindenki megy, hogy nyerjünk, mert nyerni megyünk és kész. Nekem aztán mindegy, hogy milyen úton-módon jutunk be a célba, de legyünk ott, és jó lenne már az első helyen végezni végre.” – ecsetelte Barna a hétvégi terveiket.
Köszönet a támogatásért!
Szöveg: Tiba Anita
