Készültek, mentek, csinálták, élvezték, csapatták…persze, csak addig, amíg sajnos feladni nem kényszerültek. Kurtos Róbert és Bagó László sajnálja, hogy nem a terveik szerint alakult a veszprémi futam, de a sopánkodás nem az ő műfajuk. Már Kassára összpontosít a duó.
Sikerült az autót felkészíteni a Veszprém Rallyera, mégis ismét adódtak gondjaitok. Mik voltak ezek?
- Szerencsére Fehérvár után minden összeállt a mostani versenyre. Ami akkor és most sem jött viszont össze, az a tesztelés. Sajnos erről mostanában idő hiánya miatt lecsúszunk, de talán legközelebb ez is meglesz. De ez még csak a kezdet volt. Szombaton az első két gyorson már adódtak nehézségeink, de tovább harcoltunk. A technikával, és az idővel egyaránt.
A szombati napotok akkor arról szólt, hogy hadat üzenjetek a murvának?
- Valami ilyesmi. Az első gyorson kaptunk egy defektet, amivel még végig akartunk menni, ha törik, ha szakad. A szakasz végén cseréltünk kereket, hogy ne veszítsünk annyi időt. De az örömünk nem tartott sokáig, mert a második gyorson eltört az egyik féltengelyünk. Ezt a problémát orvosolni tudtuk az esti szerviz alkalmával, és nagyon vártuk a vasárnapi folytatást.
Hogy alakult a vasárnapi napotok?
Másnap a harmadik gyors elég jó volt, a negyediken gurultunk egy kilométert, és valami szétment a hajtásban, de itt is lejutottunk a pályáról. Valószínűleg az osztóművünk megadta magát. Ezzel nekünk be is fejeződött az idei utolsó murvás futam. Nem is tudom igazából mi történt, hiszen új osztómű volt rajta. Talán nem tett jót neki, hogy majdnem 15 km-t mentünk törött féltengellyel, de most muszáj volt menni vele. Bíztam benne, hogy a fehérvári pályák felértek egy murvás teszttel, de úgy látszik, szükség van mindig egy verseny előtti éles bevetésre.
A történtek ellenére hogy éreztétek magatokat addig, amíg csatában voltatok?
- A tervek között annyi szerepelt, hogy megyünk, ha nem is sietősen. Mindenesetre jó lett volna befejezni a versenyt. De annak ellenére, hogy a negyedik szakasz után ki kellett állnunk, legalább addig nagyon élveztük, és nagyon jó időket is mentünk. A visszajelzések és az időeredményeink alapján is azt a konzekvenciát tudjuk levonni, hogy ha a technika nem babrál ki velünk, akkor még jó helyen is végezhettünk volna.
A következő áldozat gondolom a soron lévő Kassa?
- Egyértelmű. Ott a helyünk. Közel van, ismerősek a pályák, ami ugyan technikásak, de mi nagyon szeretjük, ahol gyorsan és látványosan lehet autózni. A gépet addig meggyógyítjuk, és újra a csatamezőre lépünk.
Köszönjük a támogatást!
Szöveg: Tiba Anita
