A Bakó Rally Team szinte hétről-hétre megmutatja magát belföldi, vagy külföldi versenyeken. Általában szerencsés kimenetelűek a futamok, de olykor a sors közbeszól. Így történt ez a 40. Kassa Rally alkalmával is, ahol sajnálatos módon háromból csak egy autó ért célba. Bakó László csapatvezető megválaszolta, a hogyan, miért, és egyéb kérdéseimet.

Fejben tudod még tartani, hogy melyik Citroenetek mikor és hol indul?

- Még szép, hogy tudom. Olyan ez, mint a szorzótábla, ha álmomból felébresztenek is kívülről fújom. Kérdezz bármit, megválaszolom…ha nem, akkor meg felhívom a páromat, és ő segít azonnal. Van úgy, hogy kicsit káosz alakul ki fejben, de az általában a verseny időpontok variálása miatt van. Viszont, amikor nincs varia, nincs fejetlenség sem. Tehát a válaszom az, hogy mindig toppon vagyunk, kivéve, amikor nem. Így hónap elején már meg tudom mondani, hogy minden hétvégénk foglalt, de így van ez jól.

Legutóbb Kassán láthattuk a csapatot. Egy Citroen C2R2, egy Citroen Saxo, és egy Citroen S1600 társaságában. Melyikkel mi történt?

- Kérlek szépen, az úgy volt, hogy kettő sajátot ápoltunk, és volt egy „örökbefogadott” gyermekünk a kassai versenyen. Az első nap nem volt semmi különös, átvételek, pályabejárás a srácoknak, mert a C2 és a Saxo Rally 2-ben indult, és csak vasárnap volt versenyük. Viszont a S1600 az már szombaton délben indulásra készen állt a szervizben, csillogva-villogva, ahogy illik. Nem is adódott vele túl sok tennivaló, egy kipufogó csere, és ennyi. Másnap viszont annál inkább pörögtünk. Az egész ott kezdődött, hogy két helyen volt a szerviz, ami megnehezítette az egészet, de sajnos túl sokáig ez sem volt akadály, mert a mi kis kedvenceink megmakacsolták magukat. Egyszóval kiestünk még az elején technikai probléma miatt. A Citroen C2R2-ben is, és a Saxoban is elfáradt a váltó. Ez megesik.

A három rali duó milyen élménnyel, esetleg csalódással hagyta a háta mögött a kassai futamot?

- Mivel a Citroen S1600 célba ért, végig hibátlanul muzsikált, és az 5-ös kategória 4. helyén végzett, szerintem nem kérdés, hogy csakis élménnyel gazdagodhatott a Fogasy Gergely – Berendi Dávid kettős. Ezzel ellentétben viszont ott vannak a mi versenyzőink, mint például Jánosa Ákos és Brunekker Árpád, valamint Dankó András és Kaszás Milán, akik annak ellenére jól érezték magukat, hogy hamarabb kellett befejezniük a versenyt, mint ahogy tervezték. Senki nem távozott rossz szájízzel Kassáról, mert ebben a csapatban mindenki tisztában van azzal, hogy a technika ördöge bármikor beléphet a képbe.

Külföld, belföld…melyik lesz hamarabb?

- A sorrend pontosan ez lesz. Románia a legközelebbi versenyünk, és aztán jöhet a Budapest Rally.

Szöveg: Tiba Anita

Dankó András és Kaszás Milán a Baranya Kupán mindent megtett a célba érésért. Olyannyira, hogy négy kerékből, csak három működőképes maradt a verseny végére, de ez is elég volt a dobogós helyezéshez. Azóta természetesen orvosolva lettek a problémák. Megszépülve és revíziózva áll rajthoz a Citroen Saxo a 40. Kassa Rallyn.

„Emlékeim szerint talán egyszer jártunk édesapámmal Kassa környékén, na de abban biztos vagyok, hogy a versenyhez nem volt sajnos köze. Úgyhogy idei hagyományunkat követjük, miszerint ezeket a gyorsokat sem ismerjük. Azért kíváncsiskodtam egy keveset, és megnéztem egy-két belsőkamerás felvételt a neten, hogy mégis közelebb kerüljek kicsit a kassai pályákhoz. Ez vajmi kevés most így elsődlegesen, de bízunk magunkban, és a csapatsegítségében, akik már többször is jó eredményt értek el Kassán. Ismerik a környéket, tudnak majd mindenben tájékoztatást adni, és mi mindig örülünk a jó tanácsnak. Már most tudjuk, hogy mire kell figyelnünk, hol kell vigyázni. Persze ennek a többségét a rajtolás pillanatában szelektálni fogja az agyam, és csak nyomom neki, mint süket a csengőt. Egyre bátrabban autózunk a Citroen Saxoval, de valamiért úgy érzem, még mindhármunkban van tartalék. Egy biztos! Célba érés kötelező, és a dobogós helyet nem engedjük át most sem másoknak.” – közölte a tényeket Andris jókedvűen.

Még egy futamon sem lehetett a srácokat óvatosba, olyan papás módon versenyezni látni, és az elmondásukból ítélve most sem fog elaludni a közönség a pályán, ha megérkezik a Saxo. Remélhetőleg négy keréken sikerül a dobogó valamelyik fokára állniuk, nem úgy, mint Komlón.

„Kassa…Kassa. Hmmm…ja tényleg ott lesz most verseny. Tudom, hogy hol van, hogy ne tudnám, de ha mégsem majd a GPS segít. Tudod, a navigátornak is kellhet olykor navigátor. Ekkor jön képbe a GPS, ami olyan, mint a Googli…csak ő az „utazós” legjobb barátod. Csak ugye ez egyáltalán nem nyugtat meg engem, hiszen a kassai gyorsok csakis hallomásból, és videókból vannak meg. Ez nagyon karcsú vigasz számunkra, de olyan jól megoldottuk eddig is ezeket a problémákat, hogy ezért én nem is szoktam túlaggódni előre a dolgokat. Úgy mondanám, hogy tudom, hogy versenyre megyünk…tudom, hogy ezeket a szakaszokat „sem” ismerjük, és azt is tudom, hogy minden működni fog így is. A Saxo kész van, mi ott leszünk, a csapat ott lesz…másra nekünk nincs is szükségünk. Majd a verseny végén ismét egy pezsgőre. Mert az csak dukál egy dobogós helyhez…nem?!” – élcelődött Milán.

Szöveg: Tiba Anita

Talán még most is nevetnek. Mókásan indult a hétvégéjük a Baranya Kupán, de végül a szerencse melléjük szegődött. Komló már biztos örök emlék marad számukra. Dankó András és Kaszás Milán az N/2-es kategóriában a 2. helyen végzett. De nem is az a lényeg, hogy hol végeztek, hanem az, hogy mennyire fantasztikusan érezték menet közben magukat.

„Ahogy vége lett a hivatalos tesztnek, úgy gondoltunk eljött a mi időnk. Bepattantunk a Saxoba, és uzsgyi neki. Most nevetni fogtok, de nem baj, mi is ezt tettük. Pár kilométer után úgy éreztük csúszik a kuplung. Egymásra néztünk, és jobbnak láttuk szólni a szervizeseknek. Senki nem értette, de végül kiderült a turpisság. A váltóban egy szimering anyaghibás volt, és az olaj pont a kuplungra folyt. Ez okozta a problémát. Leültünk, és vártunk. Ennyi volt a tesztünk, viszont jót pihentünk, míg a csapat sürgött-forgott. Amúgy is fáradtak voltunk, talán ezért történt minden, hogy lazuljunk kicsit. Éjszaka viszont nagy volt a hajrá, hajnalig ment a szervizelés a szálláson, reggel folyt. köv. és irány a pályabejárásra. Tudtuk, hogy megoldja az ilyen váratlan helyzeteket a Bakó Rally Team, ezért nem aggódtunk. Annyira kellemesen alakult végig minden, hogy az utolsó kör előtt elkezdtünk gyanakodni, hogy ugye nem a végére tartogatja megint a szeleburdi Fortuna a meglepetést. Semmit nem tartogatott, de az időnket látva vérszemet kaptam, és bevállaltam, amit most is bevállalnék, ha Komlón lennék. Tehát az utolsó előtti gyorson egy kicsit kicsúsztunk, és megütöttük a hátsó futóművet, ezért úgy látszott, hogy viseltes lett az autó a verseny végére. A csapat mikor odaért a céldobogóhoz csak lestek, hogy ezt meg hogy kiviteleztük. Válaszolni sem tudtam, csak nevettem és nevettem. Annyira boldog voltam, hogy ha kicsit sántán is, de mégis célba értünk. Nagyon tetszettek a gyorsok, a verseny, úgy ahogy volt. Most is ugyanolyan gyorsan mennék, sőt Kassán is így fogunk. Kell az adrenalin.” – nevetett még mindig Andris.

Andris a komlói futam előtt megmondta, hogy őt aztán nem érdekli, hogyha kiesnek, de az is csak a verseny vége felé történjen, mert ő nyomni fogja a gázt az biztos, és addig is jól akarja érezni magát. Ez így is történt, nem kímélte a kis Saxot, de vajon mit gondol így utólag az egészről a navigátor.

„Végül is, ha jobban belegondolok, hogy mi is volt a célunk, nagyjából teljesítettük. Na, jó tudom arról volt szó, hogy tesztelünk egy jót a verseny előtt, de minek, ha ez nekünk így is megy?! Viccelődünk, viccelődünk, de azért engem picit…tényleg csak egy picit…bosszantott, hogy talán én is hibás lehetek abban, hogy csak harmadikok lettünk. Andris még akkor is nevetett, hogy ugyan már jó volt így minden, így hát nem volt más választásom, mint vele együtt örülni a célba érésnek. Amúgy meg igaza van. Célba értünk? Igen. Jó helyezést értünk el? Igen. Akkor meg minek ez a para?! Örülünk és kész. Mondhatnám, hogy Kassán majd jobban figyelünk, de a képlet mindig ugyanaz. Ember tervez…Fortuna végez. Ja, hogy ez nem is így van? Kit érdekel…jó ez így.” – mosolygott az egészen Milán.

Szöveg: Tiba Anita

Fotó: Dataracing Rally Team

Sokan kíváncsiak arra, hogy vajon milyen verseny fog hétvégén következni Dankó András és Kaszás Milán számára. Mert ki tudná jobban náluk, hogy a ralihoz egy kis szerencse is kell. Minden második versenyüket félidőben kellett befejezniük technikai probléma miatt. Szorítsunk együtt nekik, hogy a Baranya Kupán, Komlón megtörjön az átok, és most már minden verseny a célban érjen véget számukra.

Andrisék szó szerint csak akkor adják fel a versenyt, amikor már annyira tehetetlenek, hogy egy métert nem tudnak menni az autóval. Ez persze nem azt jelenti, hogy meggondolatlanul autóznak a pályákon, csak nehezen tudják megemészteni, ha feladni kényszerülnek a csatát. Ezért a hétvégén megrendezésre kerülő komlói futamra egy frissen felkészített Citroen Saxoval állnak a harcmezőre.

„Volt már ilyen is, meg olyan is verseny szempontjából ez az év. Unatkozni még nem volt időnk egy futamon sem, és azt gondoljuk most sem ezzel fog elmenni a hétvégénk. A pályák most is teljesen ismeretlenek számunkra, ezért figyelünk a minél pontosabb itiner megírására, és fejben rögzítésére. Ez nem mindig megy, de olyankor sem dobjuk be a törülközőt, hanem nyomom neki, ahogy kifér a csövön. Nem szeretek lassan menni. Úgy meg na pláne nem jó félbehagyni a versenyt, hogy még addig sem élvezte az ember, míg nem jön a baj. Nekem ez csak így megy. Menni, menni, menni. Próbálom majd hétvégén kicsit kímélni a kis Saxot, mert mégis csak most esett át egy nagygenerálon, de azért simogatni nem fogom verseny közben. Had szokja, még a végén ellustul a kicsike. A Bakó Rally Team egy szuper N-es váltót dobott a gép alá, úgyhogy bízunk a legjobbakban. Próbáljuk a szervizcsapattal a saját szánk íze szerint formálni a kocsit, és úgy gondolom, jó úton járunk afelé, hogy hamarosan teljesen magunkénak érezzük a verdát.” – mondta Andris.

Andrisról eddig is tudtuk, hogy nem alszik meg a tej a szájába - persze senki ne lesse majd reggel a szervizben, hogy így van-e – mert neki a sebesség adja a „flasht”. Milán pedig kénytelen felvenni a tempót, mert a raliban nem lehet menet közben kiszállni.

„Nem nagyon, csak kicsit bosszantó, hogyha az embernek idő előtt fel kell adni a versenyt. Megszokni ezt nem lehet, de itt az ideje, hogy megtörjük az átkot. Be fogjuk fejezni a komlói futamot. De az sem okozna problémát, ha a kategória társakkal való megmérettetésből végül még győztesen is távozhatnánk. Amivel elégedettek leszünk, az pénteken egy szuper jó tesztelés, illetve vasárnap egy átgurulás a célon jó hangulatban, majd a céldobogón, és irány haza, mint aki jól végezte dolgát.” – mesélte bizakodva Milán.

Szöveg: Tiba Anita

Kacifántosan alakul Dankó András és Kaszás Milán idei rali szezonja. Az első versenyen minden jó volt, de aztán a másodikon kiestek. Ez a szerencsés és balszerencsés időszak váltja egymást azóta is. Hiába várták a murva versenyt, Bükfürdőhöz hasonlóan pontosan a futam felénél kellett feladniuk a harcot.

Azt sem bánnák, ha csak murva versenyekről szólna a rali, még így sem, hogy általában nehézségekkel kell szembenézniük minden második futamon. Ez viszont cseppet sem vette el a kedvüket attól, hogy továbbra is a céljaikért harcoljanak. A Veszprém Rally előtt kételkedtem abban, hogy Andris és Milán ugyanúgy rajongni fog a murváért, de azóta megtudtam, hogy nemhogy megutálták, inkább még jobban megszerették a zúzott kövekkel teli gyorsokat.

„A rémtörténetek nem hatottak ránk. Jöttünk, láttunk, és visszamennénk. A saját bőrünkön is megtapasztalhattuk végre, hogy mennyire nehéz pályákon is kell majd autóznunk. Eddig is gondoltuk, hogy nem minden arany, ami fénylik, és belefutunk még egy-két nehéz szituációba, de ami rajtunk múlik, azt megoldjuk. Most adódott egy kis technikai problémánk a Citroen Saxoval, ugyanis a kormányösszekötő rúdfej eltört, és bent ragadtunk a hármas gyorson. Gondolkodtunk, hogy valamilyen úton-módon jó lenne mégis csak végig zötyögni a szervizig, de nem volt kivitelezhető. Kormányozhatatlan autóval nehéz lett volna haladni, és több kárt nem akartunk okozni. Jó lett volna az idei utolsó murva szakaszokat sikeresen befejezni, de ez most nem a mi versenyünk volt sajnos. Na, de hamarosan jön a következő verseny, ahol újult erővel, és egy szuper N-es váltóval gazdagodik a kis gépünk, és remélhetőleg a célban beszélgetünk majd újra.” – mesélt a versenyről Dankó András.

Elkeseredettségnek még csak a jelét sem láttam a srácokon, de így van ez jól. Keseregni amúgy sincs idő, mert ami elmúlt, azon már úgy sem tudnak változtatni. Akkor meg mire lenne jó. A jövőbe tekintenek, és arra koncentrálnak, hogy miben tudnak fejlődni, hogy a sikerük ne minden második versenyre legyen érvényes, hanem az összes előttük állóra.

„A fehérvári versenyen sajnos nem én indultam Andrissal, ezért már nagyon izgatott voltam. A meleg és az záporeső váltakozása kicsit próbára tett minket és az autót is, de már a pályabejárás alkalmával is nagyon élveztük a murva adta akadályokat. Az első két gyorson rendkívül jó időket autóztunk, és leginkább ezért gondolkodtunk el minden verzión, ami szóba jöhetett, hogy be kell jutnunk a szervizparkba. De a szervizeseink tanácsára inkább feladtuk. Pedig ha ők rábólintottak volna, akkor még rükvercben is kibotorkáltunk volna, csak ne kelljen feladnunk. Végül mégis így történt. A murva szerelem megmaradt, de idén ennyi volt, most már ideje átállítani a fejünkben az aszfalt verziót. Komlóra ez is meg lesz.” – mondta Kaszás Milán.

Szöveg: Tiba Anita

Míg mások az aszfaltos versenyek után áhítoznak, addig Dankó András és Kaszás Milán majdhogynem imádkozik a murva versenyekért. A veszprémi pályákat egyáltalán nem ismerik, csak hírből, mégis már most odáig meg vissza vannak a szakaszokért. De vajon megmarad ez a rajongás a Veszprém Rallye után is náluk?!

Mindig minden versenyen olyan lelkesek vagytok, hogy öröm nézni, ahogy várjátok az aktuális csatázást. Eddig elég jól alakultak a futamok számotokra. Mire számítotok hétvégén?

- Persze, hogy lelkesek vagyunk, hiszen még csak három versenyen vagyunk túl, amiből kétszer dobogóra állhattunk. Ez már önmagában is elég ahhoz, hogy jókedvűen várjuk a Veszprém Rallyet. Meg hát annyira az elején vagyunk még ennek az egész ralis témának, hogy hogy nézne ki, ha már most nem lennénk izgágák egy-egy rali verseny előtt. A hétvégén is ugyanarra számítunk, mint mindig. A célba guruljunk be, a többi már csak csemege. Hallottunk rémtörténeteket a veszprémi pályákról, de mi nem ismerjük a szakaszokat, úgyhogy kénytelenek vagyunk valamit leszűrni abból, ami a jól megszokott szájhagyomány útján terjed. Majd meglátjuk a pályabejáráson, hogy mire számíthatunk, most még csak reménykedünk, hogy az elmondottaknak csak a fele igaz.

Három versenyből, kettő aszfalt, és egy murva után mégis a murva lett a szerelem. Miért?

- Idén először ugye Miskolcon mentünk, ahol célba értünk, 2. helyen végezve. Aztán jött Bükfürdő, ahol annyira jól éreztük magunkat, és sajnos kiestünk, mégis az az érzés, amit a murva adott az mindennél többet ért. Fehérvárról mikor kiderült, hogy az R2 aszfalton megy, az nagy csalódás volt, de kárpótolt az alkalmi navigátoromtól kapott „kulisszatitkok” elsajátítása, aminek következtében ismét dobogósok lettünk. A murva az olyan volt nálunk, mint a szerelem első látásra…még hogy nincs ilyen, ugyan már. – mókázik Andris. Van az. Mi már csak tudjuk. Csak egy fél versenyt tudtuk teljesíteni murván, és ez a kötődés mégis valamiért kialakult. Itt érezzük leginkább azt, hogy ez rali. Bízunk benne, hogy a veszprémi murva után sem változik a véleményünk.

Régi navigátor, vagy alkalmi navigátor fog diktálni? Új stratégia a múltkori győzelem alapján?

- A múltkor Kaszás Milán navigátoromat mellőznöm kellett, de csak egy futam erejéig, úgyhogy igazából az volt a változás, és most marad ismét az eredeti felállás. Milánnal tervezzük az egész évet, és együtt is szándékozunk véghez vinni. Oltári nagy stratégiánk van, de ezt nem árulhatjuk el. Na jó, de csak így négyszemközt…megyünk, mint állat.

Az utolsó szó jogán?

- Felhőtlen kacagás…a célban.

Szöveg: Tiba Anita

Dankó András már a székesfehérvári verseny előtt megmondta, hogy alkalmi navigátorára, Nagy Petire fog hagyatkozni. Ezt százszázalékosan be is tartotta, aminek egy dobogós helyezés lett az eredménye. Mindketten örülnek a győzelemnek, Andris pedig hálás, hogy Peti mindenben segítette a verseny alatt.

Murvás versenyre számítottatok végig, mert az a kedvenc. Mennyire élveztétek az aszfaltot?

- Tényleg a versenykiírás kezdetéig lázban voltunk, hogy újra murván mehessünk, és kicsit váratlanul is ért minket, hogy aszfalton kell mégis autóznunk, de végül minden olyan jól összejött, hogy ennél jobb már nem is lehetett volna. A gyorsokat, és egymást sem ismertük, de nagymértékben köszönhető Petinek a siker. Hálás vagyok, hogy ő navigált nekem. Valószínűleg azért tetszett ennyire az aszfaltos verseny is, mert sokat tanultam a hétvégén, és ettől felbuzdulva mondhatom, hogy talán még az aszfalt is lehet kedvenc.

Legközelebb már ismét Milánnal fogtok versenyezni. Mi az, amit át tudsz adni majd számára, amit a Fehérvár Rallyen tanultál?

- Igen, Milánnal fogunk már indulni a veszprémi murvás versenyen, ahol próbálom majd használni a most tanultakat. A legjobb az lett volna, ha van egy belsőkameránk, de erről most megfeledkeztünk a nagy sietségben. Ezt biztosan kiküszöböljük a következő versenyen, hogy abból is kiszűrjük majd a hibáinkat, illetve az erősségeinket. Amit Peti elmondott a verseny ideje alatt, azt mindet megbeszéljük Milánnal, hogy Veszprémben már együtt tudjuk majd alkalmazni. Ez úgyis erre van szánva ez az év, a tanulásra, nem siettetjük a dolgokat.

Bükfürdőn elég sokat kalandoztatok. Most is volt benne részetek?

- Ajajjjjjj, azt meghiszem. Peti biztatásának köszönhetően kicsit bátrabban autóztam, és belementem olyan helyzetekbe, amikbe így kezdetekben nem biztos, hogy kéne, de bíztam a tapasztalatában, és mint utólag kiderült jól tettem. Többször is úgy nézett ki a helyzet, hogy kiesünk, vagy beesünk, de szerencsére valahogy mindig jól sült el minden. A verseny végére kuplung nélkül maradtunk, amire én azt mondtam volna, hogy akkor itt fel is adtuk, de Peti ezt is megoldotta. Elmagyarázta, hogy érhetünk így is célba, és be is értünk.

A családod meglepetésként ott várt a szervizparkban. Ez fel is tette a verseny végeztével az í-re a pontot?

- Tudtam, hogy a testvéreim, és édesapám, ha tudnak, lejönnek a versenyre, de hogy mikor célba érünk és begurulunk a szervizbe, ott vár még pluszban a kisfiam és a feleségem is…ez elmondhatatlan érzés volt. Olyan volt, mint egy álom. Célba értünk, N3-as kategóriában harmadikok lettünk, és ezt az örömöt megoszthattam a családommal. A kisfiam azonnal elfoglalta a helyemet a versenyautóban, és a kupára is azt mondta, hogy az övé, ami az egész csapat arcára mosolyt csalt. Köszönöm szépen, hogy ilyen kerekké tették számomra ezt a versenyt, mert ez nélkülük nem működne.

Szöveg: Tiba Anita

Még csak az idei évben kezdett együtt versenyezni Dankó András és Kaszás Milán, de már most úgy érzik, mintha ezer éve együtt mennének. A legutóbbi bükfürdői versenyen sajnos technikai probléma miatt kiállásra kényszerültek, de az biztos, hogy a murva szerelmesei lettek.

Bükfürdőn kalandoztatok, féltengelyt törtetek, kiestetek, de jól éreztétek magatokat. Ezek után mennyire várjátok már a Székesfehérvár Rallyet?

- Ahhoz képest, hogy újoncnak számítunk a ralis társadalomban, úgy érezzük nagyon hamar beilleszkedtünk. Ez a légkör számunkra nagyon is megfelel. Rendkívül jól éreztük magunkat Bükfürdőn is, annak ellenére, hogy sajnos a verseny felénél eltört a féltengelyünk. Pont akkor jöttünk bele, amikor fel kellett adni. De nem kesergünk, csak a fejlődésre és a tanulásra koncentrálunk ebben az évben.

Akkor gondolom, már nagyon várjátok a fehérvári futamot, hiszen már megint eltelt egy hónap versenyzés nélkül?

- Igen, tényleg nagyon várjuk már a hétvégi versenyt, de adódott kisebb probléma. Milán sajnos nem fog ráérni, úgyhogy nagyon gyorsan navigátor után kellett nézni. Ebben segített a Saxot felkészítő csapat, a Bakó Rally Team, akik Nagy Petit ajánlották. Biztos nagy segítség lesz számomra, hogy egy tapasztalt navigátor diktálja majd a tempót, úgyhogy úgy kell ezt az egészet most felfogni, hogy ezen a versenyen is tanulok majd valamit.

Nagyon élveztétek a murvás versenyt, viszont az R2 most aszfalton fog indulni. Mindegy, hogy melyik, vagy már van kedvenc egy aszfalt, egy murva futam után?

- Igen, Miskolcon megtapasztaltuk az aszfaltot, Bükfürdőn pedig egy rövid ideig a murvát, és azonnal eldőlt mindkettőnknél, hogy nagyon bírjuk a murvát. Ez pont nekünk való. Valahogy jobban magunkénak érezzük ezt a közeget. Persze majd meglátjuk egy Veszprém után, hogy változni fog-e a véleményünk, mert azért murva és murva között is van különbség.

Sokak számára ismeretlenek a pályák. Te, mint „újrakezdő” ismered a szakaszokat, illetve mit tudsz arról, hogy Nagy Peti navigált-e arrafelé?

- Még a Zsigulis korszakból valami rémlik, de úgy gondolom, simán be lehet minket oda kategorizálni, akik azt mondták, hogy nem igazán ismerik. Az „alkalmi” navigátoromról úgy tudom a tatabányai környéken már diktált, de biztosat majd akkor tudunk, ha már ott vagyunk. Peti azt mondta: „Meg fogjuk oldani”. Akkor biztos úgy is lesz, miért ne lenne úgy?!

Mi a mottód Andris erre a versenyre?

- Ismerkedés az autóval, és a pályával…és csinálni, amit Peti mond, és tanulni.

Szöveg és fotó: Tiba Anita

A rali világába ismét belecsöppenő Dankó András – Kaszás Milán duó pontosan a Bükfürdő Rallye felénél fejezte be a versenyt, technikai gondok miatt. Az N2-es kategóriában csatázó fiúk egyre jobban érzik magukat a Citroen Saxoban, és már nagyon várják a következő murva versenyt.

Még csak a második rali versenyük volt, de már most úgy érzik, hogy minden hétvégén lehetne egy-egy futam. A jelenleg még csak saját kedvtelésükből autózó srácok attól függetlenül, hogy újoncnak számítanak, gyűjtik a versenykilométert, és minden percét élvezik a ralinak. A legutóbbi aszfaltos verseny is tetszett nekik, de a bükfürdői murvás gyorsok még jobban. Igaz, hogy most hamarabb befejezték a versenyt, mint tervezték, és a dobogóra sem sikerült felállni, de a tanulási vágyuk töretlen.

„Az elhatározás és a valóság általában nem fedi egymást a rali világában. De nekünk még szinte minden újdonságnak számít, nem aggódjuk túl a dolgokat, még csak sodródunk az árral. Egy aszfaltos futamon már túl vagyunk, és jó helyen végeztünk. Most egy murvás versenyen próbálhattuk ki magunkat félig-meddig, mert a kis Saxoban melegedni kezdett a víz, majd eltört az egyik, később a másik féltengelyünk. A szakaszok nagyon tetszettek, a murva is ínyünkre való volt, és az idő is kezd a barátunk lenni, tehát lassan összeáll itt minden, csak nem szabad telhetetlennek lenni. Mi a fokozatosság elvét követjük, de azért ne gondolják a kategória társaink, hogy menet közben szunyálni fogunk. Szó sincs róla. A székesfehérvári versenyen majd megmutatjuk, hogy mit tudunk.” – mondta Dankó András mosolyogva.

A fiúk menet közben, és most is nagyon higgadtak voltak, nem azok a kapkodó idegbetegek, és ebből a legtöbb esetben csak előnyt kovácsolhatnak majd a jövőben. Ami elmúlt azon úgy sem tudnak változtatni, úgyhogy teljesen igazuk van, hogy már a következő versennyel foglalkoznak.

„Az aszfaltos verseny is tetszett, de ez a murvás most feltette az i-re a pontot. Nekem ez sokkal-sokkal jobban bejött, és éreztem, hogy egyre jobban gyorsulunk. Már éppen kezdtünk belelendülni a versenybe, amikor elkezdett melegedni a víz. Fűtés fel, szaunáztunk, de még ez is belefért. Ami viszont már nem, az az, hogy eltört a féltengely. Na, ott lett vége a versenyünknek. Legalább a gyorsról tudtunk volna kijutni, hogy Super Rallyzhassunk, de bent ragadtunk a pálya közepén. Bükfürdő, a murva, meg maga a környezet méltó egy jó versenyhez, de a nézők számát kevésnek találtuk. Székesfehérvárra orvosoljuk a Saxo hibáit, és találkozunk a rajtnál, később meg reméljük a célban.” – mondta Kaszás Milán derűsen.

Szöveg: Tiba Anita

Újabb csapattagokkal bővült a Bakó Rally Team. Az N2-es kategóriában induló Dankó András - Kaszás Milán rali páros a Miskolc Rallyn debütált, ahol életük első közös versenyét sikerült befejezniük. A Citroen Saxoval még csak barátkoztak, de így is dobogóra állhattak.

Dankó András már évekkel ezelőtt kapcsolatba került a rali világával, mivel édesapja is versenyzett. Nem volt nehéz ilyen háttérrel beleszerelmesednie a benzingőzbe. Egy ideig sprint versenyeken indultak Zsigulival, és most kisebb-nagyobb kihagyásokat követően újra elhatározták magukat. Ralizni szeretnének ismét. Felkeresték a Bakó Rally Teamet, akik az általuk választott N2-es Citroen Saxot megépítették, és felkészítik az idei évben a Rally2-es versenyekre.

„Régen is sokat kijártunk versenyre, mert édesapám is ralizott, és ez az egész már akkor elvarázsolt. Később, amikor az első lehetőség adódott már csak azt vettük észre, hogy mi magunk is versenyautóban ülünk. Kezdetben sprint sorozatokon vettünk részt egy Zsigulival, és nagyon jól éreztük magunkat. Pár év kihagyás után, most álmodtunk egy számunkra nagyot, és az idei évben egy Citroen Saxoval fogunk „száguldani” N2-es kategóriában. Szárnypróbálgatások lesznek még csak az idén, de úgy érezzük, hogy hamar bele fogunk rázódni újból a versenyzésbe. Kaszás Milán barátom fog nekem idén navigálni, akinek hozzám hasonlóan pezseg a vére a versenyzés lehetőségétől. Reméljük, hogy gyorsan megszokjuk a kis autót, és sikerül versenyről-versenyre egyre jobb eredményt elérni.

A csapat választásunk azért esett a Bakó Laciékra, mert évek óta Citroennel versenyeznek, és köztudott, hogy Laci is ment Saxoval, úgyhogy kézenfekvő volt, hogy tőlük kérünk segítséget. Felkészítik az autót, szervizelnek, és versenyen jó tanácsokkal, és a tapasztalataikkal látnak el minket. Miskolcon mentünk először idén, ami egy nagyon jó verseny volt, kupát is hoztunk, elégedettek voltunk az első versenyünkkel, ami nem csak a mi érdemünk, hanem a minket támogató családtagjainké, amit ezúton szeretnénk nekik megköszönni.”- mondta Dankó András rali pilóta.

Andris és Milán izgatottan várja a hétvégi Bükfürdő Rallyet, mert murván még nem mentek, és amúgy is ez még csak az ismerkedés éve számukra. Ettől függetlenül lelkesen készülnek a futamra, és bíznak benne, hogy az előző versenyhez hasonlóan célba érés, és kupa lesz a vége a csatának.

Szöveg: Tiba Anita

Fotó: Jákób Dániel