Waldviertel Rallye – Beszámoló
A bajnokság az utolsó futamához érkezett, aminek ezúttal az osztrák Waldviertel Rallye adott otthon, nagy kihívás elé állítva ezzel a magyar mezőnyt. A nehéz körülmények között is sikeresen zárt a Balogh János – Holczer Dániel páros, hiszen egy értékes abszolút második hellyel gazdagodtak.
Visszatért a páros a jól bevált technikához, és újra a Mitsubishi Evo IX R4-essel álltak rajthoz. Fokozott volt a várakozás, vajon a Mecsek Rallye után hogyan tudnak teljesíteni, ráadásul a Waldviertel Rallye egy ismeretlen dolog volt számukra. Nehéz körülmények várták őket a versenyen, helyismeretet nélkülözve abból kellett versenyezni, amit két lehetőségből papírra tudtak vetni. A verseny előtti teszten szintén saras, csúszós pályán próbálgatták az autót, ahol rögtön látták, hogy az jól vezethető és akár még gyorsan is lehet vele menni.
Balogh Jani: „A versenyen végig esett az eső, a felázott pályák pedig pont ellentétesen működtek, mint amit murván már megszoktunk. A mezőny áthaladásával keményedni, javulni szokott az útfelület, itt viszont az esőzés miatt lazult és egyre sarasabb lett, nagyon nehéz volt rajta menni. Egyébként sem egyszerű pályák, javarészt erdős területen mennek, az úthoz nagyon közel vannak a fák, könnyű itt hibázni. A körülmények miatt most egy nyom volt járható, mellette saras, habarékos, csúszós talaj, ami nagyon könnyen megbosszult bármilyen hibát. Mindezektől függetlenül tudtunk gyorsan menni, ami nagyon pozitív volt számunkra.”
Az első körben a hosszú gyorsaságin három apróbb hibát is elkövettek, az egyik tolatással is járt, így több másodpercet bennhagyva visszább csúsztak, a 2. kört a hatodik helyről várták, onnét sikerült felszaladniuk az abszolút értékelés második helyére, miközben még első időt is tudtak autózni.
Balogh Jani: „A végső döntés a PowerStage szakaszra maradt, elég szorosan voltak mögöttünk Rongits Attiláék, akik igen jól teljesítettek ezen a versenyen. Az utolsó gyorsasági egy sötétben megrendezett murvapálya volt, amihez eddigi pályafutásom során még nem volt szerencsém. Napközben mentünk már ezen a pályán, csak épp ellenkező irányban, így ez abszolút kiszámíthatatlan volt. Két és fél kört kellett teljesíteni, nekünk viszont már az első körben sikerült elütnünk egy őzet, aminek következtében a lámpasorunk „elmúlt”. A köd miatt kapcsolgatnom kellett volna, de - a sérülés miatt -ahogy felkapcsoltam rögtön szembevilágított, a gyári világítás sem működött rendesen…
Nem tudom mi kellett volna még ahhoz, hogy egy kicsit nehezebbek legyenek a körülmények! :) Az egyik legnehezebb gyorsasági volt az idei évben, de becsülettel helytálltunk és sikerült bebiztosítanunk a 2. helyünket az abszolút értékelésben! Sikeres verseny volt, értékes helyezéssel gazdagodtunk és abszolút kihívás volt ilyen körülmények között végigmenni, és gyorsan menni! Végre újra nagyon jól tudtunk menni, és ez már nagyon-nagyon kellett nekünk!”
