A 23. HELL Miskolc Ralin Hodosi Gábor és Holló Barnabás a versenykilométerek gyűjtése mellett leginkább perceket gyűjtött. Nem volt egyszerű dolguk az első futamon, de úgy vannak vele, ami nem öl meg, az megerősít.
Mondhatjuk, hogy számotokra nem volt a Miskolc Rali egy egyszerű menet?
- Tényleg nem volt az, de kitartóan küzdöttünk, leginkább az idővel. Szombaton a második gyorson megállt a Ladán az AC pumpa, amit Gabó megcsinált ott menet közben, ami aztán megint megadta magát, de a gravitáció levitt minket a célba. Itt már annyi hátrányt szereztünk, hogy nem bírtuk hazavinni. A srácok a szervizben cseréltek egy új szivattyút, és küzdöttünk tovább. Nem mentünk igazán jó időket, de egy-két gyorsra elkaptuk a fonalat.
Megfordult a fejetekben, hogy na jó, hagyjuk az egészet?
- Nem, dehogyis. Furcsa módon egyáltalán nem estünk szét, pedig a második gyorson hat percet kaptunk. Ott már nemigen kellett azon gondolkozni, hogy mennyire siessünk. Aztán másnap reggel mondják a szervizes srácok, hogy a balos doblemezen átment a lengéscsillapító, csak az esti szervizben nem látszott. Gyorsan elővették a tudományt és megjavították Csabiék a kocsit. Úgyhogy vasárnap reggel már az első szervizből késtünk hat percet. Itt megint egy perc büntibe voltunk. Aztán mentünk egy jó Mályinkát visszafele. Kánón csak átgurultunk, mert etap lett. A következő Mályinkán az első öt kilométernél kaptunk egy bal hátsó defektet, itt megint bent hagytunk egy hatocskát. A következő szervizben már minden oké volt, késni sem késtünk. Lyukóbányán mentünk egy normálisnak mondhatót, viszont Kánón letolta Gabó, mint a bolond. Azt hittük mekkora királyok vagyunk, végre mentünk egy első időt. Erre Gurigától kaptunk két tizedet. Az utolsó szervizben halljuk, hogy a motorból furcsa hangok jönnek. Gondoltuk felesleges volt az eddigi hajcihő, itt a vége a mókának. A vízpumpának az ékszíjtárcsája lelazult, kiment belőle a menet, úgyhogy cseréltünk egy pumpát is. Természetesen, hogy valami bónusz is legyen, le volt szakadva a stabilizátor jobb bekötője is. Mondanom sem kell, hogy megint késtünk egy percet. Itt még nem volt olyan sok mínuszunk, csak vagy húsz perc.
Az utolsó két gyors legalább jól sikerült?
- Szenzációsan, mivel így is kikéstünk, nem volt időnk feltenni a lámpasort, tehát vakon voltunk. Ha a helyünkön megyünk, akkor még világosban autózunk, de így utolsók voltunk. Elrajtoltunk Kánón a két kis komoly lámpánkkal, és az első jobb háromba jól megijesztettük magunkat, mert nem láttunk semmit. Azt sem tudtuk hol vagyunk. A sok drazsén olyan szinten csúszkáltunk, hogy levert mindkettőnket a víz. Úgy voltunk vele, hogy ha ott leesünk, már csak a záróautó jön mögöttünk, aki soha nem talál meg minket. Szerencsére legurultunk, nem erőltettük a tempót, mindjárt 45 másodperccel rosszabbat is mentünk, mint előtte. De keményen álltuk végig a sarat, nem adtuk fel és végül odaértünk a céldobogóhoz.
De nem ment el a kedvetek az egésztől, hogy így kezdődött a szezon?
- Nem, mert, ha darabjainkra hullottunk volna menet közben, akkor talán fel is adtuk volna már az elején, de nem. Küzdöttünk a technikával, de leginkább az idő volt most az ellenfelünk. Annak ellenére élveztük a versenyt, meg a pályákat, hogy közel sem mentünk olyan jó időket, mint szoktunk. Lendületes futam volt, nem volt agyon gumizva, ilyen egy jó raliverseny.
Reklámpartnereink:
Nord Frank Kft.; AutoCarma Kft.; PrimeEnergie Kft.; Metál Inox Kft.; Tipp Plusz Kft.; Schönherz Informatikai Stúdió Kft.; Schönherz Iskolaszövetkezet; Terrex Kft.; Elektron-Co Kft.; MAN Szerviz; Imre Gábor Kft., Mester-Építő Kft.; B-Safety Bt.; Hesztia Debrecen Tűzvédelmi és Biztonságtechnikai Kft.; Albert Tűzvédelmi Csoport Kft.; Akku 96 Kft.; Barna Mini Tüzép
Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Peremicki István
